Októberben 167 km-t futottam. Benne egy maratoni táv, a hivatalos első.
Azt hiszem, elég jó hónap volt.
Addig nyújts, míg a földig érsz
Nem tudom, mi a gond a nyújtással. Nekem természetes, hogy lenyújtok futás vagy bármilyen edzés után. Az óráimat is legalább egy 5-10 perces lelazító, teljes testet átfogó nyújtással zárom. A vendégeim nem panaszkodnak, sőt kaptam összehasonlító visszajelzést, hogy más edzőnél nem volt olyan alapos ez a része az órának, mint nálam.
Azt hiszem, ez a nem szeretem dolog összefügghet a nem éppen hajlékonysággal. Ami nem megy az illetőnek, azt kudarcként éli meg, ezért nem is szereti csinálni. Pedig pont fordítva kellene. Azaz ha nem megy a földig hajlás nyújtott lábbal (értsd a kezei a padlót érinti ilyen-olyan mértékben), akkor gyakorolni kell rendszeresen.
Igen, ez úgy működik, mint bármi más. Ha én szeretnék egy huzamban megcsinálni 20 normál karhajlítást, akkor heti 3-4 alkalommal fekvőtámaszba vágom magam, és hajlítgatom a karjaimat. Aztán pár hét elteltével menni fog az, ami most nem. Ennyi.
Visszatérve a nyújtásra. Szerintem ugyanolyan fontos a test számára a hajlékonyságának és rugalmasságának megőrzése, javítása, mint pl. az erőnlét, állóképesség és egyéb testi képességek. Én szinte hallom az éppen nyújtott izmaim megkönnyebbült sóhaját: ah, ez isteni! Még! Még!
Majdhogynem felér egy masszázzsal! (Hallottad már azt a mondást, hogy a masszázs a lusták jógája? No, persze egy jófajta, átmozgató, megtekerő, mint a thai is.)
Nemcsak az edzések után érdemes teljes körűen nyújtó gyakorlatokat végezni, hanem, ha van rá idő a heti edzéstervben vagy szabadidő szabadul fel, üdítő tud lenni egy fél-egy órás streching is akár otthon, vagy szakember vezetésével végezve.
Én általában jógaászanákkal vegyített nyújtó gyakorlatokat végzek megcélozva a hajlékonyságom, az izmaim rugalmasságának fokozását. Az ászanák közül a kedvenceim a halasana, sarvangasana, supta-vajrasana (nyújtó merevtartás), pascsimotasana, gerinccsavarás.
S ami a célokat illeti a nyújtást illetően. Fejembe vettem, hogy így negyven valahány évesen végre megcsinálom a spárgát. Már nem sok kell.
Hidegben futás
Tényleg semmi bajom a téli futással, még akkor sem, ha hajnalonta van a nap leghidegebb időszaka. És persze, én ilyenkor megyek róni a város utcáit.
Csak azt a sok réteget ne kellene magamra cibálni!
Ma reggel csak mínusz 1 fokot mutatott a hőmérő. Azaz még sehol sincs a hideg.
Viszont a termo futónadrág alá már felvettem az aláöltözetet. Felső testemre húztam egy sportmelltartót, felé egy ujjatlan aláöltözetet, majd egy hosszú ujjú funkcionális pólót. Erre került egy bebújós termo felső. Ha még hidegebb lesz, erre veszek még egy futókabátot (ami nem téliesített).
És természetesen a kezeimre futókesztyű, még a vékonyabb fatjából. A fagyosabb időszakban pedig a már most hordott termo biciklis kesztyűm lesz használva vagy egy sima polár.
Sapkát csak akkor teszek a fejemre, ha nedves hó hullik, egyébként termo fejpánttal védem a füleimet és a homlokomat a hidegtől.
Ebben az öltözékben csak egy-másfél kilométerig volt hűvös, aztán egész jól átmelegettem. Viszont vigyázni kell, hogy a futás végeztével 5-10 percig maradhatok kinn a hidegben pl. nyújtás céljából. Utána át lehet fagyni. Az meg ugye amiatt veszélyes, hogy az enyhe náthától a tüdőgyulladásig bármelyik betegséget össze lehet szedni.
De térjek vissza a téli futás szépségéhez! Ha sikerül napfelkete környékén (ami ritka) indulnom, és éppen tiszta az idő, akkor nagyon szép minden. A zuzmarás növényzet, az ébredező város, a napfény melegsége a hideg levegő ellentételezőjeként mind-mind élvezetesebbé teszik számomra a futást.
A hajnali sötétség pedig rejtélyesebbé varázsolja. Főleg ha van egy kis köd is. Na, de ha csupa hó minden! Az az igazi. Remélem, ezen a télen is rohangálhatok ilyen környezetben!
A hosszú hétvége mozgásai
Nem múlhatott el a négy nap futás és funkcionális edzés nélkül.
A pihenést egy egyórás masszázzsal kezdtem. Így aznapra már nem terveztem semmilyen sportot, mozgást. Mivel általában reggel szoktam az edzéseimet csinálni, de masszázs előtt elmaradt. Ha jól emlékszem, elaludtam. Az alvás pedig nálam mostanában előbbre van, különösen a szabad napjaimon.
Szóval, futottam egyet pénteken reggel. Aszfalton, a városban 11,32 km-t.
A másik futást vasárnap délelőtt ejtettük meg ketten, a párommal. De ez már terepes volt. 400 méter szintemelkedéssel és lejtéssel. 15 és fél km gyönyörű szép időben, őszi tájon, és sárban. (A cipőmet még nem mostam ki, de ma biztosan megejtem.)
A szombati napot egy jó kis homokzsákos, saját testsúlyos, intervallumos edzéssel kezdtem. Sokszor magamnak állítom össze a gyakorlatokat, de van, hogy nagyobb ösztönző erőre van szükségem. Ilyenkor kikeresek egy-egy bodyrockos videot, ami nagyjából beleillik az elképzelésembe, és attól függően, hogy milyen hosszú, mennyi időm van, egy vagy két videót végigedzek.
Azért szeretem az intervallumos edzést, mivel az adott idő alatt annyit csinálom a gyakorlatokból, amennyit bírok, és nincs időm azon molyolni, hogy van-e erőm folytatni vagy sem. S nem mellesleg, az intervallum jelleg miatt remek anyagcserefokozó hatása is van. Meg hihetetlen változatosan össze lehet állítani egy-egy ilyen edzést.
Nos, valahogy így telt a hétvége. Ja, meg sok pihenéssel és lazítással.
Az első
Azt hiszem, ami az egyik legnehezebb a blogírásban, az a legelső poszt összehozása. Miről is szóljon? Legyen egy bemutatkozás? Vagy rögtön bele a közepébe a legtutibb témával?
Hm. Nem bonyolítom. Itt így kezdem el a bloggolás. Lényeg úgy is a folytatás lesz. Aztán majd meglátjuk.
