Nem tudom, mi a gond a nyújtással. Nekem természetes, hogy lenyújtok futás vagy bármilyen edzés után. Az óráimat is legalább egy 5-10 perces lelazító, teljes testet átfogó nyújtással zárom. A vendégeim nem panaszkodnak, sőt kaptam összehasonlító visszajelzést, hogy más edzőnél nem volt olyan alapos ez a része az órának, mint nálam.
Azt hiszem, ez a nem szeretem dolog összefügghet a nem éppen hajlékonysággal. Ami nem megy az illetőnek, azt kudarcként éli meg, ezért nem is szereti csinálni. Pedig pont fordítva kellene. Azaz ha nem megy a földig hajlás nyújtott lábbal (értsd a kezei a padlót érinti ilyen-olyan mértékben), akkor gyakorolni kell rendszeresen.
Igen, ez úgy működik, mint bármi más. Ha én szeretnék egy huzamban megcsinálni 20 normál karhajlítást, akkor heti 3-4 alkalommal fekvőtámaszba vágom magam, és hajlítgatom a karjaimat. Aztán pár hét elteltével menni fog az, ami most nem. Ennyi.
Visszatérve a nyújtásra. Szerintem ugyanolyan fontos a test számára a hajlékonyságának és rugalmasságának megőrzése, javítása, mint pl. az erőnlét, állóképesség és egyéb testi képességek. Én szinte hallom az éppen nyújtott izmaim megkönnyebbült sóhaját: ah, ez isteni! Még! Még!
Majdhogynem felér egy masszázzsal! (Hallottad már azt a mondást, hogy a masszázs a lusták jógája? No, persze egy jófajta, átmozgató, megtekerő, mint a thai is.)
Nemcsak az edzések után érdemes teljes körűen nyújtó gyakorlatokat végezni, hanem, ha van rá idő a heti edzéstervben vagy szabadidő szabadul fel, üdítő tud lenni egy fél-egy órás streching is akár otthon, vagy szakember vezetésével végezve.
Én általában jógaászanákkal vegyített nyújtó gyakorlatokat végzek megcélozva a hajlékonyságom, az izmaim rugalmasságának fokozását. Az ászanák közül a kedvenceim a halasana, sarvangasana, supta-vajrasana (nyújtó merevtartás), pascsimotasana, gerinccsavarás.
S ami a célokat illeti a nyújtást illetően. Fejembe vettem, hogy így negyven valahány évesen végre megcsinálom a spárgát. Már nem sok kell.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: