Fitten velem

Mostanában nagyon lelkes vagyok, ami az edzéseimet illeti. Bár hajnalonta, amikor még álomkómásan szállok ki az ágyamból, és készítem a teámat a felébredéshez, már nem így gondolom, de esténkén alig várom, hogy edzhessem.

Kell a lelkierő a kezdéshez. Aztán, ha már lenn vagyok az utcán, s az első métereket teszem meg, már azon filózom, hogy mihez van kedvem: intervallumozni, vagy csak úgy futni, vagy esetleg kedvem szerint fartlekezzek.

A funkci edzéssel is így vagyok. Mikor a kötelező bemelegítést csinálom, még nyögvenyelős az ügy, aztán nekifekszem a gyakorlatoknak, s már nincs megállás.

Az pedig, hogy miről ábrándozom…! No, ha majd az első húzódzkodásomat tökéletesen végrehajtom, talán el is árulom….

Lassan egy éve paleozom, ami azt jelenti, hogy tejtermékeket sem fogyasztok. Persze, így hiányolok egy-két olyan ételt, ami mindig is a kedvencem volt. Ilyenek a túróból készült ételek.

Nos, szerencsére nagy lelkiválságot nem okozott, hogy mellőzöm a fogyasztásukat, de azért örömmel vettem, hogy valahogyan pótolhatom legalább az ízvilágát – hellyel-közzel.

Néhány hónapja ráakadtam egy cukkinis muffin receptre a neten (azóta sem találom), és mikor megcsináltam az első adagot, lelkesen fedeztem fel, hogy olyan “túrós”. (Aztán később olvastam az egyik blogon, hogy a kókuszreszelék és a citrom együttesen – s a tojás is, szerintem – lehet alternatíva a túróra.)

Azóta két-három hetente gyártok is egy-egy adagot e fincsiségből.

Általában szemre mérem a hozzávalókat attól függően, mennyi és mekkora cukkiniből csinálom. A tegnapi adagot így állítottam össze:

250 g pucolt cukkinit lereszeltem a reszelő apró lyukú részén. Hagytam állni, míg 4 db tojást a két kanál eritrittel fehérré vertem a robotgéppel. Tettem egy csipet sót is bele. Majd kicsavartam a cukkinit, és elkevertem a tojásos masszával. Fogtam egy hatalmas citromot, és megszabadítottam a levétől, ami szintén belekerült a tésztába. Majd ledaráltam kb. 12 dkg kókuszreszeléket kávédarálón, aztán ezt is hozzáadtam.

Nálam majd’ minden süteménybe kerül kókuszzsír, tehát most is olvasztottam kb. 2-3 evőkanálnyit. Ezt is belekavartam a muffin tésztájába, ami ugyan kicsit híg lett, így kíváncsi voltam, hogyan fog sütés után kinézni.

Az előmelegített sütőben kb. 160 fokon sütöttem a 12 db muffint kb. 30 percig.

Magam is meglepődtem, milyen masszív kis sütemények lettek. Szépen összeálltak, és szép állagúak lettek.

Érdemes hagyni kihűlni a formában, sőt én fogyasztásig ott szoktam tárolni, és persze hűtőben. A legfinomabb még melegen, de szerintem hidegen is remek.

A tojást olykor szét szoktam választani, és külön felverem a fehérjét, amit a legvégén kavarom bele a cukkinis, kókuszlisztes masszába. Úgy is érdemes kipróbálni.

Fogyás. Egyszer könnyen megy, máskor pedig minden dekáért megküzdesz. Az a leggázabb, ha még hízol is, bár éppen az ellenkezője a célod.

Tegnap edzés végén az egyik vendégem odajött, hogy adjak már tanácsot, mit tegyen, hogy elinduljon végre a fogyás a combján. Szinte minden nap edz valamit: szobakerékpár, futás, az én edzésem. Emellett szinte alig eszik valamit.

Nos, első reakcióm az volt, hogy biztosan izmosodott (nem tudhatom, milyen arányban volt az izom és a háj a lábán), továbbá meglehet, túl keveset eszik, vagy nem egészen a megfelelő étkeket.

Be is vallotta, hogy szereti az édességet, és általában műzliszeletet, túrórudit, ‘Jó reggelt!’ kekszet eszik.

Kicsit szisszentem, hiszen tudom, bármennyire is egészségesnek kiáltják ki ezeket az ételeket, nem azok. Tele vannak cukorral, fruktózzal, és olyan édesítőkkel, amelyek az inzulin szintet azonnal megdobják. A többlet inzulin pedig segít a zsírraktározásban.

No, persze nem ezen fog múlni a hízása vagy fogyása, hacsak hatalmas adagokat nem vesz ezekből magához. Mondtam, hogy ha konkrét tanácsra vágyik, akkor tudnom kell, hogy napi szinten mit eszik, mit, mennyit és hogyan mozog, mennyit pihen, az alvásának mennyiségére és minőségére is kíváncsi vagyok.

Ami az alvást illeti, annak milyensége sok mindent elárul. Ha rendszersesen nehezen alszik el valaki, vagy éjjel felébred, és nem tud visszaaludni, az már jelzi, hogy gondok vannak a kortizol szintjével, ami magas lehet. Ez pedig azt mutatja, hogy az illető igencsak stresszben van.  A stessz (és a kortizol hormon) áttételesen szintén a fogyást hátráltatja vagy hízást eredményezhet.

A stesszt nemcsak lelkileg okozhatjuk magunknak, hanem a túlzott edzéssel is és a helytelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozással. Ezért fontos, hogy pihenjünk, amikor csak lehetséges testi, lelki és szellemi szinten is.

Ha az alvásunkat rendbe tudjuk tenni, megfelelően étkezünk és a mozgás is pont annyi és olyan minőségű, amilyen szükséges a fogyáshoz, akkor nagy eséllyel menni fog a dolog.

(Persze, nem árt, ha lelki oldalról is megtámogajuk a súlyvesztést. Érdemes kideríteni, milyen lelki ok van a háttérben, hogy megengedtünk a hájnak, hogy ránk rakódjon.)

Egy évben a nyári nyaraláson kívül igyekszünk legalább kétszer elmenni egy hétvégére valahová kikapcsolódni.

A valahová elsősorban a kedvenc szállodánk (Hotel Opál, Gyöngyös) szokott lenni, de most máshová mentünk, mert ezen, a kinézett hétvégén teltház volt ott. De a vidékhez ragaszkodtunk, azaz a Mátrához. (Mi, a Bükkben lakók.) Szóval, egy kicsit feljebb, Mátrafüreden foglaltunk szobát egy kellemes szállodában (bár nem veszi fel nálam a versenyt a HO-lal.)

Első este egy kis séta a környéken, sötétben és hidegben. Másnap azonban belehúztunk. A tervünk az volt, hogy felfutunk az egyik turista útvonalon Kékestetőre. A sima piros jelzésűt néztük ki itthon, a kinyomtatott térképen.

Hát, persze, hogy nem azon mentünk fel! Induláskor kaptam egy telefont, a beszélgetés meg hosszan tartott, így oda se tudtam figyelni, merre meddig megyünk, így a leágazást simán lehagytuk. Csak abban voltunk biztosak, egy piros csíkot biztosan követünk. De valahogy nem tűnt fel (nem vagyunk gyakorlott turisták), hogy alatta egy keresztes m betű van rajzolva – mindig.

Szépen felfutottunk, illetve gyalogoltunk, ahol túl meredek volt, Mátraházáig. Ó, mondom, nem itt kellene lennünk. Ekkor derült ki számunkra, hogy nem a kinézett piroson futottunk. Úgyhogy maradt a kék kereszt jelzésű út, ami kissé meredek volt számunkra, hogy fussunk. Hamarosan gyaloglásra váltottam, és így értem, értük el a Kékest.

Az időjárás nekünk kedvezett. Felfelé, amikor igencsak ki voltunk melegedve, felhős, nem túl meleg idő volt. Míg a tetőn teáztunk az étteremben, addig a felhők kezdtek felszakadozni, és lefele már gyönyörű napos, őszi időben futottunk.

Egy-egy forró tea után indultunk is vissza. A zöld turista jelzést választottunk, gondoltuk, hátha könnyebb lesz az út. Nos, egy darabig szépen tudtunk futni, örültünk is. Aztán nagyon köves lett az turistaút. Vigyázni kellett végig, hogy ne forduljon ki a bokánk. Fel is szisszentem olykor. Viszont az erdő szépsége és a kellemes napos idő mindezért kárpótolt.

Bár már 7 km környékén alig vártam, hogy beérjünk Füredre, nagyon élveztem a futást. Tény, hogy rendesen elfáradtam a végére. Meg is lett az eredménye: két napig izomlázam volt a combjaimban. Valószínűleg a lefele úttól, engem azok szoktak meghatni.

Vasárnap már csak múzeumot látogattunk, és Egerben kávéztunk. Este a passzív pihenésé volt nálam a főszerep.

Hát, így telt a hétvégém. Szeretem az ilyen kalandokat, és nagyon élvezem a terepfutást.

Mindig kell valami kihívás. Mindig kell valami, ami motivál, ami előbbre visz.

A legutóbbi kihívás az volt, hogy a születésnapomon lefussan a 42 km-t, hamár betöltöm a 42 évet. Október 11-én pedig hivatalosan megcsináljam a maratoni távot.

Most, hogy ezek kipipálva, szeretnék más céljaimnak is eleget tenni. Pl. húzódzkodás. Ebben szeretnék előrejutni. Mondjuk az év végére legalább kétszer-háromszor fel tudjam magam állig húzni segítség nélkül mind széles fogással, mind szűk fogással (ujjaim felém néznek).

Aztán jövő februárban szeretném úgy lefutni a Classic Balboa kört, hogy egyszer se vagy csak minimálisan sétálok bele.

Tervbe vettem, hogy részt veszek a jövő tavaszi Spartan Race-n is. Oda is illik felkészülni. Minimum a burpee-kből…. (Tény, csak jól járok, ha erősen ráállok a teljes négyütemű gyakorlására.)

Ami a testsúlyomat illeti: nos, nem vagyok megelégedve. Egy kisebb zsírpárna tömeg szaladt fel a derekamra. Ezt egyre nehezebben viselem. Szóval, ezen a téren is meg van a célom…

Kezd alakulni a lista, ugye?

Asszem, egyelőre elég, bár fog ez még bővülni, ahogy ismerem magamat. Csak érjem is el őket!

Reggel egy jóízűet futottam. 11,6 km-t.

Eleinte elég döcögősen indultam, majd egyszer csak éreztem, hogy rendeződik a mozgásom, és szinte a talaj felett lebegek. Na, ez az az állapot, amikor azt mondom, tényleg futok. Nem vonszolom magam futás gyanánt, hanem valóban azt teszem.

Persze, nem egy eget rengető sebességgel loholok ilyenkor. Bár, ahogy nézem a futó applikáció által mért sebességet, 10 km/óra felett nyomtam picivel, viszont a légzésem egyenletes volt, nem lihegő. Úgyhogy elégedett is vagyok magammal.

Újra héftő. Újra egy hétvége telt el. Gyorsan. Én így érzem.

Pénteken igyekeztem haza, mert 4 órára személyi edzés volt tervezve. Már a pici stúdiómban voltam, mikor szólt a vendégem, hogy sajnos nem tud jönni. Szombat délelőttben egyeztünk meg, mint következő időpont, de azt is lemondta.

Ezeknek nem annyira örülök, mivel a péntek délutánom így ment a lecsóba (akár ki is takaríthattam volna, vagy egyéb programot csináltam volna). A szombat délelőttre maradt a takarítás, de így legalább nyugodtan csináltam.

Délutánra moziba mentünk, mivel a kisebbik gyermekem nagyon ragaszkodott, hogy “az év legjobb filmjét” meg kell nézni. Interstellar / Csillagok között

Hm. Meglehet, csak én nem voltam ráhangolódva a filmre, mert nem hatott meg annyira. Ettől függetlenül jó film. A gyerekeim órákat tudtak utána beszélgetni róla. Ennyiért már megérte megnézni.

(Most olvastam ezt a kritikát: http://filmekapolcrol.blog.hu/2014/11/09/moziajanlo_csillagok_kozott – akkor talán még sem a ráhangolódottságom hiányzott….)

A hétvégi sportolásom egy szombat reggeli homokzsákos HIIT-ben merült ki. Vasárnap délelőttre a párommal egy terepfutást terveztünk, de csak odáig jutottunk, hogy futóruházatba belöltözve elsétáltunk az utca végéig. Ott megtorpantam, és nem voltam hajlandó továbbmenni. Egyetlen porcikám se kívánta a futást semmilyen formában. Nevetve fordultunk vissza, hogy ez klassz kis futás volt. Azt vártam, hogy lesz némi lelkiismeret furdalásom, mivel gyönyörű, kellemes őszi idő volt, és én ezt kihagytam, de semmi. Mivel már az ebédet mindketten elkészítettük, így leheveredtünk az ágyamra, és megnéztünk egy filmet.

De azért  egy kicsit mozogtam vasárnap. Délután sétáltunk egy nagyot a városban.

Szeretem ezeket a kóborlásainkat ebben az őszi időben. Békés, nyugodt arcát mutatja a város, a sárguló, kopaszodó fákkal. Még zöld a fű, hiszen elég vizet kapott az elmúlt időszakban, és a napfény is eleget éri.

Szívesen sétálok a kertes házak között meg-megcsodálva a kertek rendezettségét, vagy egyéb szépségét. Ilyenkor elképzelem, hogy nekem is ilyen vagy olyan házam lesz egy szemre való pici kerttel. Csak türelem.

Mióta áttértem az alacsony szénhidráttartalmú étkezésre, a hosszú futásaimhoz, illetve edzés utánra zsírtejet készítek. Nagyon jó energiapótló, hiszen még a maratoni táv alatt is remekül szolgált.

Miből is áll? 1 vagy 2 db tojásárgája, 1-2 evőkaná kókuszzsír, pici só és 4-6 dl forróvíz összeturmixolva. Ízesítésnek eddig eritritet, kakaót és fahéjat használtam. Na már most, ezek közül egyik sem az igazi, bár tény, hogy nagyjából elfedték azt az ízt, amit a már kihűlt zsírtejben annyira nem szeretek.

Nem rég olvastam, hogy a karobporral lehet helyettesíteni a kakaót. Hm, igazából nem tudtam, milyen, hiszen soha nem ettem még. Legalábbis tudatosan. Aztán pár napja vettem egy dobozzal. És tegnap kipróbáltam. A zsírtej alapanyagait csak egy kiskanál karobporral egészítettem ki, és kíváncsian kóstoltam meg.

Persze, nem mannát ittam, de két előnye is van ezen ízesítőnek: sokkal kevesebb eritritre van szükség (elég egy kiskanál vagy még az sem), illetve nem érzem még hidegen sem a tojásízt az italon. Tökéletes!

Úgyhogy amíg meg nem unom, ez lesz.

Ja, egyébként elég sok jó dolgot olvastam a karobporról, amellett, hogy a kakaó helyettesítője lehet:

– gluténmentes,

– koffeinmentes

– nincs benne theobromin

– emellett javítja az emésztést

– antioxidáns hatású

– ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag

Az lesz az igazi, ha még a belőle készített házi “csoki” is ehető lesz.

A tegnap este még nem tudtam, hogy ma reggeli edzésem futás vagy otthoni funkcionális edzés lesz-e. Aztán maradtam a futás mellett, bár tegnap is ezzel kezdtem a napot.

Hát olyan is lett. Ráadásul intervallumos edzést állítottam be a runtastic applikáción. He-he! Fél perc gyors és másfél perc lassú. Még jó, hogy az app nem tud beszólni nekem, mert vagy kiröhögött volna, vagy rám pirított volna, hogy ez nem gyors!

Betonlábak. Ez jutott eszembe a teljesítményemet illetően, vagyis amilyen állapotban voltam hozzá. Hogy ez még a vasárnap hozadéka vagy a tegnapi futásé, nem tudom.

De tulajdonképpen nem bánatam meg, hogy lefutottam azt a 11,44 km-t. Mert jólesett, és egyébként sem volt hideg. Ezt pedig ki kell használni.

Ami az intervallumozást illet. Bár most a téli alapozás menne, de úgy döntöttem, hogy heti egy alkalommal beteszek egy ilyen edzést is. Már csak azért, hogy ne unjam meg a futkorászást. Hogy miért jó? Először is, talán segít gyorsulni. Másodszor pedig javíthatja a testem anyagcseréjét, energiafelhasználását.

Már írtam, hogy a funkcionális edzéseimben is szeretem, ha időre végezhetem a gyakorlatokat.

Még az óráimat is hasonló elv szerint építem fel. A gyakorlatok között átvezetés van, ami olykor egy helyben járás, step touch, side to side vagy leg curl. Nekem is jó, hogy fel tudjak készülni fejben a következő gyakorlatra, és a vendégeknek is, hogy egy picit szusszanjanak, és emellett követhető lesz számukra az edzés. Így szépen egy kis intervallumos edzést kapnak.

Mindjárt össze is állítom a ma esti edzés tervét….

Tulajdonképpen nem terveztem, hogy részt veszek az ez évi Fitt Arénán, ugyanis a legutóbbi fitnesz napot (már nem is tudom, melyiken) elég rossz érzésekkel fejeztem be. Viszont két-három hete az egyik vendégem felvetette, mi lenne, ha páran (egy autónyian) felmennénk Budapestre, és kiedzenénk magunkat.

Ám, legyen! Négyen rajtam kívül jelentkeztek is, így hát tele lett egy autó. Majd’ mindenki kinézte magának, milyen órára szeretne menni, melyik prezenter “kezei között” szeretné beszerezni a jó nagy adag izomlázat, és vasárnap reggel útra készen voltunk.

Izgalom az volt. Bár nekem kevésbé, hiszen már pár alkalommal részt vettem ilyen rendezvényen, így tudtam, mire számíthatok. Tudtam azt is, hogy a választott óráimon valószínűsíthetően kipurcantanak, de úgy voltam vele, ideje, hogy engem is megdolgoztassanak, ne csak én a vendégeimet.

Délelőtt csak egy gerinctornára (Vadász Ákos Tullió) mentünk, aminek a “soha többé hátfájás!” volt az alcíme. No, azóta is izomláztól fáj a hátam… Pedig tényleg semmi megerőltetőt nem csináltunk, csak nyújtózkodtunk állva és fekve.

Kis pihenő után jöhetett Gáspár Kata (volt aerobik oktatóm) Trendy nevű órája. Kata edzései általában kemények. Vagy csak én vagyok gyenge – még – hozzájuk. Sejtettem, hogyan fogja felépíteni ezt az óráját, mert a tavaszi Coca Cola fitnesz napon is ilyet adott elő. Viszont ez sokkal jobban tetszett. Valószínűleg újragondolta a gyakorlatokat, és szerintem, jól tette. Sokkal kerekebb és követketőbb lett.

Utána szintén egy oktatóm (Ultimate Sandbag), Farkas Katalin és társa edzésén vettem részt. Hasonló volt, mint a Katáé, viszont időre csináltuk a gyakorlatokat. Ugyanolyan gyilkos volt. De nyomtam, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy lazsáljak az oktató(i)m szeme láttára. Persze, emellett nagyon is élveztem.

Míg én itt edzettem az izmaimat (és a lelkemet), addig a vendégeim Péntek Enikő óráján izzadtak. Utána elmentek egy, a délelőttinél dinamikusabb gerinctornára. Csak pozitívan nyilatkoztak mindkét óráról.

Miután újra egyesült a csapat, belevettettük magunkat a nagyterem következő órájába, azaz Taterek Rezső edzésébe. Rezső hozta a formáját, bár nekem most egy kicsit sok volt a box, ugyanis nem érzem magam ilyen alkatnak. Sokszor úgy érzem, jobb, ha nem látom magam kívülről, mert akkor fetrengenék a röhögéstől.

No de, bizony egyre nehezebben mentek a gyakorlatok, a már kétszeresen meggyötört izmaimmal. Mert hát persze, hasonló gyakorlatokkal jött Rezsi is, mint az előző két prezenter…

Hogy ne legyen elég a jóból, egy vendégemmel bevállatuk Katus Attilát is. Ő kimondottan a lábra ment rá. Nos, azért nem adtam fel félidőben, mert akkor csak az egyik lábam lett volna megdolgoztatva, így kivártam a másik oldalt megedző részt is. Azaz végignyomtam a 40 percet.

Szerencsére a vendégeim nem szerettek volna továbbmaradni. Megmondom őszintén, már nem bírtam volna több kemény edzést megcsinálni.

Meg is lett az eredménye. Még ma is izomlázam van majd’ minden testrészemben. Egyedül a karjaimat nem érzem.

Kíváncsi voltam, hogy a négy vendégem közül hányan jelennek meg a tegnap esti edzésemen. Csak egy volt fitt (őrült?), hogy eljött. Néha ránevettem, hogy együttérzek vele, mert ez éppen nekem is fáj.

De amilyen jól dolgozik az endorfin (mint tudjuk, fájdalomcsillapító hatása is van), az edzésemet simán végignyomtam vigyorral, lelkesedéssel és örömmel. Az izomlázról teljesen el tudtam felejtkezni, és csak óra után kezdtem nyögdécselni újra.

Összességében nagyon jó buli volt, hogy így többen mentünk, és mindenki megtalálta a maga számára ideális edzést. Én mindenképpen.