Tulajdonképpen nem terveztem, hogy részt veszek az ez évi Fitt Arénán, ugyanis a legutóbbi fitnesz napot (már nem is tudom, melyiken) elég rossz érzésekkel fejeztem be. Viszont két-három hete az egyik vendégem felvetette, mi lenne, ha páran (egy autónyian) felmennénk Budapestre, és kiedzenénk magunkat.
Ám, legyen! Négyen rajtam kívül jelentkeztek is, így hát tele lett egy autó. Majd’ mindenki kinézte magának, milyen órára szeretne menni, melyik prezenter “kezei között” szeretné beszerezni a jó nagy adag izomlázat, és vasárnap reggel útra készen voltunk.
Izgalom az volt. Bár nekem kevésbé, hiszen már pár alkalommal részt vettem ilyen rendezvényen, így tudtam, mire számíthatok. Tudtam azt is, hogy a választott óráimon valószínűsíthetően kipurcantanak, de úgy voltam vele, ideje, hogy engem is megdolgoztassanak, ne csak én a vendégeimet.
Délelőtt csak egy gerinctornára (Vadász Ákos Tullió) mentünk, aminek a “soha többé hátfájás!” volt az alcíme. No, azóta is izomláztól fáj a hátam… Pedig tényleg semmi megerőltetőt nem csináltunk, csak nyújtózkodtunk állva és fekve.
Kis pihenő után jöhetett Gáspár Kata (volt aerobik oktatóm) Trendy nevű órája. Kata edzései általában kemények. Vagy csak én vagyok gyenge – még – hozzájuk. Sejtettem, hogyan fogja felépíteni ezt az óráját, mert a tavaszi Coca Cola fitnesz napon is ilyet adott elő. Viszont ez sokkal jobban tetszett. Valószínűleg újragondolta a gyakorlatokat, és szerintem, jól tette. Sokkal kerekebb és követketőbb lett.
Utána szintén egy oktatóm (Ultimate Sandbag), Farkas Katalin és társa edzésén vettem részt. Hasonló volt, mint a Katáé, viszont időre csináltuk a gyakorlatokat. Ugyanolyan gyilkos volt. De nyomtam, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy lazsáljak az oktató(i)m szeme láttára. Persze, emellett nagyon is élveztem.
Míg én itt edzettem az izmaimat (és a lelkemet), addig a vendégeim Péntek Enikő óráján izzadtak. Utána elmentek egy, a délelőttinél dinamikusabb gerinctornára. Csak pozitívan nyilatkoztak mindkét óráról.
Miután újra egyesült a csapat, belevettettük magunkat a nagyterem következő órájába, azaz Taterek Rezső edzésébe. Rezső hozta a formáját, bár nekem most egy kicsit sok volt a box, ugyanis nem érzem magam ilyen alkatnak. Sokszor úgy érzem, jobb, ha nem látom magam kívülről, mert akkor fetrengenék a röhögéstől.
No de, bizony egyre nehezebben mentek a gyakorlatok, a már kétszeresen meggyötört izmaimmal. Mert hát persze, hasonló gyakorlatokkal jött Rezsi is, mint az előző két prezenter…
Hogy ne legyen elég a jóból, egy vendégemmel bevállatuk Katus Attilát is. Ő kimondottan a lábra ment rá. Nos, azért nem adtam fel félidőben, mert akkor csak az egyik lábam lett volna megdolgoztatva, így kivártam a másik oldalt megedző részt is. Azaz végignyomtam a 40 percet.
Szerencsére a vendégeim nem szerettek volna továbbmaradni. Megmondom őszintén, már nem bírtam volna több kemény edzést megcsinálni.
Meg is lett az eredménye. Még ma is izomlázam van majd’ minden testrészemben. Egyedül a karjaimat nem érzem.
Kíváncsi voltam, hogy a négy vendégem közül hányan jelennek meg a tegnap esti edzésemen. Csak egy volt fitt (őrült?), hogy eljött. Néha ránevettem, hogy együttérzek vele, mert ez éppen nekem is fáj.
De amilyen jól dolgozik az endorfin (mint tudjuk, fájdalomcsillapító hatása is van), az edzésemet simán végignyomtam vigyorral, lelkesedéssel és örömmel. Az izomlázról teljesen el tudtam felejtkezni, és csak óra után kezdtem nyögdécselni újra.
Összességében nagyon jó buli volt, hogy így többen mentünk, és mindenki megtalálta a maga számára ideális edzést. Én mindenképpen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: