Mindig kell valami kihívás. Mindig kell valami, ami motivál, ami előbbre visz.
A legutóbbi kihívás az volt, hogy a születésnapomon lefussan a 42 km-t, hamár betöltöm a 42 évet. Október 11-én pedig hivatalosan megcsináljam a maratoni távot.
Most, hogy ezek kipipálva, szeretnék más céljaimnak is eleget tenni. Pl. húzódzkodás. Ebben szeretnék előrejutni. Mondjuk az év végére legalább kétszer-háromszor fel tudjam magam állig húzni segítség nélkül mind széles fogással, mind szűk fogással (ujjaim felém néznek).
Aztán jövő februárban szeretném úgy lefutni a Classic Balboa kört, hogy egyszer se vagy csak minimálisan sétálok bele.
Tervbe vettem, hogy részt veszek a jövő tavaszi Spartan Race-n is. Oda is illik felkészülni. Minimum a burpee-kből…. (Tény, csak jól járok, ha erősen ráállok a teljes négyütemű gyakorlására.)
Ami a testsúlyomat illeti: nos, nem vagyok megelégedve. Egy kisebb zsírpárna tömeg szaladt fel a derekamra. Ezt egyre nehezebben viselem. Szóval, ezen a téren is meg van a célom…
Kezd alakulni a lista, ugye?
Asszem, egyelőre elég, bár fog ez még bővülni, ahogy ismerem magamat. Csak érjem is el őket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: