Egy évben a nyári nyaraláson kívül igyekszünk legalább kétszer elmenni egy hétvégére valahová kikapcsolódni.
A valahová elsősorban a kedvenc szállodánk (Hotel Opál, Gyöngyös) szokott lenni, de most máshová mentünk, mert ezen, a kinézett hétvégén teltház volt ott. De a vidékhez ragaszkodtunk, azaz a Mátrához. (Mi, a Bükkben lakók.) Szóval, egy kicsit feljebb, Mátrafüreden foglaltunk szobát egy kellemes szállodában (bár nem veszi fel nálam a versenyt a HO-lal.)
Első este egy kis séta a környéken, sötétben és hidegben. Másnap azonban belehúztunk. A tervünk az volt, hogy felfutunk az egyik turista útvonalon Kékestetőre. A sima piros jelzésűt néztük ki itthon, a kinyomtatott térképen.
Hát, persze, hogy nem azon mentünk fel! Induláskor kaptam egy telefont, a beszélgetés meg hosszan tartott, így oda se tudtam figyelni, merre meddig megyünk, így a leágazást simán lehagytuk. Csak abban voltunk biztosak, egy piros csíkot biztosan követünk. De valahogy nem tűnt fel (nem vagyunk gyakorlott turisták), hogy alatta egy keresztes m betű van rajzolva – mindig.
Szépen felfutottunk, illetve gyalogoltunk, ahol túl meredek volt, Mátraházáig. Ó, mondom, nem itt kellene lennünk. Ekkor derült ki számunkra, hogy nem a kinézett piroson futottunk. Úgyhogy maradt a kék kereszt jelzésű út, ami kissé meredek volt számunkra, hogy fussunk. Hamarosan gyaloglásra váltottam, és így értem, értük el a Kékest.
Az időjárás nekünk kedvezett. Felfelé, amikor igencsak ki voltunk melegedve, felhős, nem túl meleg idő volt. Míg a tetőn teáztunk az étteremben, addig a felhők kezdtek felszakadozni, és lefele már gyönyörű napos, őszi időben futottunk.
Egy-egy forró tea után indultunk is vissza. A zöld turista jelzést választottunk, gondoltuk, hátha könnyebb lesz az út. Nos, egy darabig szépen tudtunk futni, örültünk is. Aztán nagyon köves lett az turistaút. Vigyázni kellett végig, hogy ne forduljon ki a bokánk. Fel is szisszentem olykor. Viszont az erdő szépsége és a kellemes napos idő mindezért kárpótolt.
Bár már 7 km környékén alig vártam, hogy beérjünk Füredre, nagyon élveztem a futást. Tény, hogy rendesen elfáradtam a végére. Meg is lett az eredménye: két napig izomlázam volt a combjaimban. Valószínűleg a lefele úttól, engem azok szoktak meghatni.
Vasárnap már csak múzeumot látogattunk, és Egerben kávéztunk. Este a passzív pihenésé volt nálam a főszerep.
Hát, így telt a hétvégém. Szeretem az ilyen kalandokat, és nagyon élvezem a terepfutást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: