Mostanában nagyon lelkes vagyok, ami az edzéseimet illeti. Bár hajnalonta, amikor még álomkómásan szállok ki az ágyamból, és készítem a teámat a felébredéshez, már nem így gondolom, de esténkén alig várom, hogy edzhessem.
Kell a lelkierő a kezdéshez. Aztán, ha már lenn vagyok az utcán, s az első métereket teszem meg, már azon filózom, hogy mihez van kedvem: intervallumozni, vagy csak úgy futni, vagy esetleg kedvem szerint fartlekezzek.
A funkci edzéssel is így vagyok. Mikor a kötelező bemelegítést csinálom, még nyögvenyelős az ügy, aztán nekifekszem a gyakorlatoknak, s már nincs megállás.
Az pedig, hogy miről ábrándozom…! No, ha majd az első húzódzkodásomat tökéletesen végrehajtom, talán el is árulom….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: