Szükség van pihenésre is. Bár tudok róla, azért el-elszalad velem a ló. Ez történt az utóbbi időben. S mivel a betegségek elkerülnek, mióta paleozom, mással jelez a testem, hogy itt a megállj.
Múlt csütörtökön reggel még elmentem futni, este megtartottam az edzésemet, de már este tudtam, hogy másnap nem fogok korán kelni, hogy egy újabb edzést megcsináljak magam számára. Gondoltam, majd szombaton. Hát, akkor sem. És vasárnap sem mentem futni egy kilométert sem.
Maradt a pihenés, ami a mozgást illeti. Próbáltam magam utolérni az egyéb dolgaimat illetően.
Pl. vasárnap iratokat rendeztem, feldíszítettem a lakást Advent alkalmából, a gyerkőceim adventi naptárába paleo szaloncukrot készítettem és csomagoltam. Közben megnéztem legalább 3 filmet.
És élveztem, hogy nem KELL semmit sem csinálnom, csak a magam kedvéért teszem mindezt.
Amennyire elnéző tudok magammal szemben lenni, annyira túl is tudom magam hajtani a KELL dolgokkal. Persze, ezezeket a KELLeket én intézem magamnak, és csak ritkán mások. Sokkal terhesebbnek élem meg a sajátokat.
Talán pont emiatt tudom azt megcsinálni, hogy korán kelek fel edzeni, minusz 10 fokban vagy esőben is elindulok futni, mert tudok “szigorú” lenni magamhoz. Viszont szerencsére tudok lazítani is. Ez történt a múlt hétvégén is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: