Fitten velem

Már nagyon vártam a tegnap estét, hogy végre egy jót mozoghassak. Ugyanis egy négy napos tanfolyam után, amit végigültem, már vágyta minden tagom, hogy át legyen mozgatva, ki legyen fárasztva.

Talán szemtelen vagyok, de amikor az edzés gyakorlatait összeállítom, első sorban magamra gondolok, hogy most jólesne valami “kínzás” a lábaimnak, farizmainak, törzsizmaimnak, stb. De persze, szemelőtt tartom, hogy a vendégeim követhessenek, és ne nevezzenek szadistának minden alkalom után. Azonban kedvére nem lehetek mindenkinek, mert valaki meg azt szeretné, hogy jól tornáztassam meg, más pedig valami könnyed lötyögésre vágyik. No, így legyen okos az ember lánya!

Szóval, nagyon ott volt a tegnap esti edzés. Szerintem.

De hogy a mai nap se múljon el alapos izzadás nélkül, megcsináltam két gyakorlatsort az egyik általam preferált internetes edzőtől. Mániám mostanában, hogy leginkább karra és törzsizmokra dolgozhassak. Most is sikerült ilyen videókat választanom. Rendesen folyt rólam a víz. Pedig tényleg csak 30 percet edzettem (ennyi futottam az időmből ma hajnalt).

Aztán még csináltam húzódzkodásokat is.

Ja, ami a húzódzkodós projektet illeti! Ma reggel még a kifárasztó edzés előtt, de már bemelegítés után kipróbáltam, megy-e a húzódzkodás szűkfogással (ujjak arc felé néznek). Tényleg csak pár centi híja, hogy az álam a rúd felé kerüljön. Persze, még csak egyszer ment, de ennek is nagyon örülök.

Az is érdekes megfigyelés általam, hogy mennyire hat ez a mozdulatsor a törzsizmokra, gondolok itt a hasizomra. Jó lesz ez!

Úgyhogy van még 8 nap karácsonyig.

Szükség van pihenésre is. Bár tudok róla, azért el-elszalad velem a ló. Ez történt az utóbbi időben. S mivel a betegségek elkerülnek, mióta paleozom, mással jelez a testem, hogy itt a megállj.

Múlt csütörtökön reggel még elmentem futni, este megtartottam az edzésemet, de már este tudtam, hogy másnap nem fogok korán kelni, hogy egy újabb edzést megcsináljak magam számára. Gondoltam, majd szombaton. Hát, akkor sem. És vasárnap sem mentem futni egy kilométert sem.

Maradt a pihenés, ami a mozgást illeti. Próbáltam magam utolérni az egyéb dolgaimat illetően.

Pl. vasárnap iratokat rendeztem, feldíszítettem a lakást Advent alkalmából, a gyerkőceim adventi naptárába paleo szaloncukrot készítettem és csomagoltam. Közben megnéztem legalább 3 filmet.

És élveztem, hogy nem KELL semmit sem csinálnom, csak a magam kedvéért teszem mindezt.

Amennyire elnéző tudok magammal szemben lenni, annyira túl is tudom magam hajtani a KELL dolgokkal. Persze, ezezeket a KELLeket én intézem magamnak, és csak ritkán mások. Sokkal terhesebbnek élem meg a sajátokat.

Talán pont emiatt tudom azt megcsinálni, hogy korán kelek fel edzeni, minusz 10 fokban vagy esőben is elindulok futni, mert tudok “szigorú” lenni magamhoz. Viszont szerencsére tudok lazítani is. Ez történt a múlt hétvégén is.

Mostanában nagyon lelkes vagyok, ami az edzéseimet illeti. Bár hajnalonta, amikor még álomkómásan szállok ki az ágyamból, és készítem a teámat a felébredéshez, már nem így gondolom, de esténkén alig várom, hogy edzhessem.

Kell a lelkierő a kezdéshez. Aztán, ha már lenn vagyok az utcán, s az első métereket teszem meg, már azon filózom, hogy mihez van kedvem: intervallumozni, vagy csak úgy futni, vagy esetleg kedvem szerint fartlekezzek.

A funkci edzéssel is így vagyok. Mikor a kötelező bemelegítést csinálom, még nyögvenyelős az ügy, aztán nekifekszem a gyakorlatoknak, s már nincs megállás.

Az pedig, hogy miről ábrándozom…! No, ha majd az első húzódzkodásomat tökéletesen végrehajtom, talán el is árulom….

Lassan egy éve paleozom, ami azt jelenti, hogy tejtermékeket sem fogyasztok. Persze, így hiányolok egy-két olyan ételt, ami mindig is a kedvencem volt. Ilyenek a túróból készült ételek.

Nos, szerencsére nagy lelkiválságot nem okozott, hogy mellőzöm a fogyasztásukat, de azért örömmel vettem, hogy valahogyan pótolhatom legalább az ízvilágát – hellyel-közzel.

Néhány hónapja ráakadtam egy cukkinis muffin receptre a neten (azóta sem találom), és mikor megcsináltam az első adagot, lelkesen fedeztem fel, hogy olyan “túrós”. (Aztán később olvastam az egyik blogon, hogy a kókuszreszelék és a citrom együttesen – s a tojás is, szerintem – lehet alternatíva a túróra.)

Azóta két-három hetente gyártok is egy-egy adagot e fincsiségből.

Általában szemre mérem a hozzávalókat attól függően, mennyi és mekkora cukkiniből csinálom. A tegnapi adagot így állítottam össze:

250 g pucolt cukkinit lereszeltem a reszelő apró lyukú részén. Hagytam állni, míg 4 db tojást a két kanál eritrittel fehérré vertem a robotgéppel. Tettem egy csipet sót is bele. Majd kicsavartam a cukkinit, és elkevertem a tojásos masszával. Fogtam egy hatalmas citromot, és megszabadítottam a levétől, ami szintén belekerült a tésztába. Majd ledaráltam kb. 12 dkg kókuszreszeléket kávédarálón, aztán ezt is hozzáadtam.

Nálam majd’ minden süteménybe kerül kókuszzsír, tehát most is olvasztottam kb. 2-3 evőkanálnyit. Ezt is belekavartam a muffin tésztájába, ami ugyan kicsit híg lett, így kíváncsi voltam, hogyan fog sütés után kinézni.

Az előmelegített sütőben kb. 160 fokon sütöttem a 12 db muffint kb. 30 percig.

Magam is meglepődtem, milyen masszív kis sütemények lettek. Szépen összeálltak, és szép állagúak lettek.

Érdemes hagyni kihűlni a formában, sőt én fogyasztásig ott szoktam tárolni, és persze hűtőben. A legfinomabb még melegen, de szerintem hidegen is remek.

A tojást olykor szét szoktam választani, és külön felverem a fehérjét, amit a legvégén kavarom bele a cukkinis, kókuszlisztes masszába. Úgy is érdemes kipróbálni.

Fogyás. Egyszer könnyen megy, máskor pedig minden dekáért megküzdesz. Az a leggázabb, ha még hízol is, bár éppen az ellenkezője a célod.

Tegnap edzés végén az egyik vendégem odajött, hogy adjak már tanácsot, mit tegyen, hogy elinduljon végre a fogyás a combján. Szinte minden nap edz valamit: szobakerékpár, futás, az én edzésem. Emellett szinte alig eszik valamit.

Nos, első reakcióm az volt, hogy biztosan izmosodott (nem tudhatom, milyen arányban volt az izom és a háj a lábán), továbbá meglehet, túl keveset eszik, vagy nem egészen a megfelelő étkeket.

Be is vallotta, hogy szereti az édességet, és általában műzliszeletet, túrórudit, ‘Jó reggelt!’ kekszet eszik.

Kicsit szisszentem, hiszen tudom, bármennyire is egészségesnek kiáltják ki ezeket az ételeket, nem azok. Tele vannak cukorral, fruktózzal, és olyan édesítőkkel, amelyek az inzulin szintet azonnal megdobják. A többlet inzulin pedig segít a zsírraktározásban.

No, persze nem ezen fog múlni a hízása vagy fogyása, hacsak hatalmas adagokat nem vesz ezekből magához. Mondtam, hogy ha konkrét tanácsra vágyik, akkor tudnom kell, hogy napi szinten mit eszik, mit, mennyit és hogyan mozog, mennyit pihen, az alvásának mennyiségére és minőségére is kíváncsi vagyok.

Ami az alvást illeti, annak milyensége sok mindent elárul. Ha rendszersesen nehezen alszik el valaki, vagy éjjel felébred, és nem tud visszaaludni, az már jelzi, hogy gondok vannak a kortizol szintjével, ami magas lehet. Ez pedig azt mutatja, hogy az illető igencsak stresszben van.  A stessz (és a kortizol hormon) áttételesen szintén a fogyást hátráltatja vagy hízást eredményezhet.

A stesszt nemcsak lelkileg okozhatjuk magunknak, hanem a túlzott edzéssel is és a helytelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozással. Ezért fontos, hogy pihenjünk, amikor csak lehetséges testi, lelki és szellemi szinten is.

Ha az alvásunkat rendbe tudjuk tenni, megfelelően étkezünk és a mozgás is pont annyi és olyan minőségű, amilyen szükséges a fogyáshoz, akkor nagy eséllyel menni fog a dolog.

(Persze, nem árt, ha lelki oldalról is megtámogajuk a súlyvesztést. Érdemes kideríteni, milyen lelki ok van a háttérben, hogy megengedtünk a hájnak, hogy ránk rakódjon.)

Egy évben a nyári nyaraláson kívül igyekszünk legalább kétszer elmenni egy hétvégére valahová kikapcsolódni.

A valahová elsősorban a kedvenc szállodánk (Hotel Opál, Gyöngyös) szokott lenni, de most máshová mentünk, mert ezen, a kinézett hétvégén teltház volt ott. De a vidékhez ragaszkodtunk, azaz a Mátrához. (Mi, a Bükkben lakók.) Szóval, egy kicsit feljebb, Mátrafüreden foglaltunk szobát egy kellemes szállodában (bár nem veszi fel nálam a versenyt a HO-lal.)

Első este egy kis séta a környéken, sötétben és hidegben. Másnap azonban belehúztunk. A tervünk az volt, hogy felfutunk az egyik turista útvonalon Kékestetőre. A sima piros jelzésűt néztük ki itthon, a kinyomtatott térképen.

Hát, persze, hogy nem azon mentünk fel! Induláskor kaptam egy telefont, a beszélgetés meg hosszan tartott, így oda se tudtam figyelni, merre meddig megyünk, így a leágazást simán lehagytuk. Csak abban voltunk biztosak, egy piros csíkot biztosan követünk. De valahogy nem tűnt fel (nem vagyunk gyakorlott turisták), hogy alatta egy keresztes m betű van rajzolva – mindig.

Szépen felfutottunk, illetve gyalogoltunk, ahol túl meredek volt, Mátraházáig. Ó, mondom, nem itt kellene lennünk. Ekkor derült ki számunkra, hogy nem a kinézett piroson futottunk. Úgyhogy maradt a kék kereszt jelzésű út, ami kissé meredek volt számunkra, hogy fussunk. Hamarosan gyaloglásra váltottam, és így értem, értük el a Kékest.

Az időjárás nekünk kedvezett. Felfelé, amikor igencsak ki voltunk melegedve, felhős, nem túl meleg idő volt. Míg a tetőn teáztunk az étteremben, addig a felhők kezdtek felszakadozni, és lefele már gyönyörű napos, őszi időben futottunk.

Egy-egy forró tea után indultunk is vissza. A zöld turista jelzést választottunk, gondoltuk, hátha könnyebb lesz az út. Nos, egy darabig szépen tudtunk futni, örültünk is. Aztán nagyon köves lett az turistaút. Vigyázni kellett végig, hogy ne forduljon ki a bokánk. Fel is szisszentem olykor. Viszont az erdő szépsége és a kellemes napos idő mindezért kárpótolt.

Bár már 7 km környékén alig vártam, hogy beérjünk Füredre, nagyon élveztem a futást. Tény, hogy rendesen elfáradtam a végére. Meg is lett az eredménye: két napig izomlázam volt a combjaimban. Valószínűleg a lefele úttól, engem azok szoktak meghatni.

Vasárnap már csak múzeumot látogattunk, és Egerben kávéztunk. Este a passzív pihenésé volt nálam a főszerep.

Hát, így telt a hétvégém. Szeretem az ilyen kalandokat, és nagyon élvezem a terepfutást.

Mindig kell valami kihívás. Mindig kell valami, ami motivál, ami előbbre visz.

A legutóbbi kihívás az volt, hogy a születésnapomon lefussan a 42 km-t, hamár betöltöm a 42 évet. Október 11-én pedig hivatalosan megcsináljam a maratoni távot.

Most, hogy ezek kipipálva, szeretnék más céljaimnak is eleget tenni. Pl. húzódzkodás. Ebben szeretnék előrejutni. Mondjuk az év végére legalább kétszer-háromszor fel tudjam magam állig húzni segítség nélkül mind széles fogással, mind szűk fogással (ujjaim felém néznek).

Aztán jövő februárban szeretném úgy lefutni a Classic Balboa kört, hogy egyszer se vagy csak minimálisan sétálok bele.

Tervbe vettem, hogy részt veszek a jövő tavaszi Spartan Race-n is. Oda is illik felkészülni. Minimum a burpee-kből…. (Tény, csak jól járok, ha erősen ráállok a teljes négyütemű gyakorlására.)

Ami a testsúlyomat illeti: nos, nem vagyok megelégedve. Egy kisebb zsírpárna tömeg szaladt fel a derekamra. Ezt egyre nehezebben viselem. Szóval, ezen a téren is meg van a célom…

Kezd alakulni a lista, ugye?

Asszem, egyelőre elég, bár fog ez még bővülni, ahogy ismerem magamat. Csak érjem is el őket!

Reggel egy jóízűet futottam. 11,6 km-t.

Eleinte elég döcögősen indultam, majd egyszer csak éreztem, hogy rendeződik a mozgásom, és szinte a talaj felett lebegek. Na, ez az az állapot, amikor azt mondom, tényleg futok. Nem vonszolom magam futás gyanánt, hanem valóban azt teszem.

Persze, nem egy eget rengető sebességgel loholok ilyenkor. Bár, ahogy nézem a futó applikáció által mért sebességet, 10 km/óra felett nyomtam picivel, viszont a légzésem egyenletes volt, nem lihegő. Úgyhogy elégedett is vagyok magammal.

Újra héftő. Újra egy hétvége telt el. Gyorsan. Én így érzem.

Pénteken igyekeztem haza, mert 4 órára személyi edzés volt tervezve. Már a pici stúdiómban voltam, mikor szólt a vendégem, hogy sajnos nem tud jönni. Szombat délelőttben egyeztünk meg, mint következő időpont, de azt is lemondta.

Ezeknek nem annyira örülök, mivel a péntek délutánom így ment a lecsóba (akár ki is takaríthattam volna, vagy egyéb programot csináltam volna). A szombat délelőttre maradt a takarítás, de így legalább nyugodtan csináltam.

Délutánra moziba mentünk, mivel a kisebbik gyermekem nagyon ragaszkodott, hogy “az év legjobb filmjét” meg kell nézni. Interstellar / Csillagok között

Hm. Meglehet, csak én nem voltam ráhangolódva a filmre, mert nem hatott meg annyira. Ettől függetlenül jó film. A gyerekeim órákat tudtak utána beszélgetni róla. Ennyiért már megérte megnézni.

(Most olvastam ezt a kritikát: http://filmekapolcrol.blog.hu/2014/11/09/moziajanlo_csillagok_kozott – akkor talán még sem a ráhangolódottságom hiányzott….)

A hétvégi sportolásom egy szombat reggeli homokzsákos HIIT-ben merült ki. Vasárnap délelőttre a párommal egy terepfutást terveztünk, de csak odáig jutottunk, hogy futóruházatba belöltözve elsétáltunk az utca végéig. Ott megtorpantam, és nem voltam hajlandó továbbmenni. Egyetlen porcikám se kívánta a futást semmilyen formában. Nevetve fordultunk vissza, hogy ez klassz kis futás volt. Azt vártam, hogy lesz némi lelkiismeret furdalásom, mivel gyönyörű, kellemes őszi idő volt, és én ezt kihagytam, de semmi. Mivel már az ebédet mindketten elkészítettük, így leheveredtünk az ágyamra, és megnéztünk egy filmet.

De azért  egy kicsit mozogtam vasárnap. Délután sétáltunk egy nagyot a városban.

Szeretem ezeket a kóborlásainkat ebben az őszi időben. Békés, nyugodt arcát mutatja a város, a sárguló, kopaszodó fákkal. Még zöld a fű, hiszen elég vizet kapott az elmúlt időszakban, és a napfény is eleget éri.

Szívesen sétálok a kertes házak között meg-megcsodálva a kertek rendezettségét, vagy egyéb szépségét. Ilyenkor elképzelem, hogy nekem is ilyen vagy olyan házam lesz egy szemre való pici kerttel. Csak türelem.

Mióta áttértem az alacsony szénhidráttartalmú étkezésre, a hosszú futásaimhoz, illetve edzés utánra zsírtejet készítek. Nagyon jó energiapótló, hiszen még a maratoni táv alatt is remekül szolgált.

Miből is áll? 1 vagy 2 db tojásárgája, 1-2 evőkaná kókuszzsír, pici só és 4-6 dl forróvíz összeturmixolva. Ízesítésnek eddig eritritet, kakaót és fahéjat használtam. Na már most, ezek közül egyik sem az igazi, bár tény, hogy nagyjából elfedték azt az ízt, amit a már kihűlt zsírtejben annyira nem szeretek.

Nem rég olvastam, hogy a karobporral lehet helyettesíteni a kakaót. Hm, igazából nem tudtam, milyen, hiszen soha nem ettem még. Legalábbis tudatosan. Aztán pár napja vettem egy dobozzal. És tegnap kipróbáltam. A zsírtej alapanyagait csak egy kiskanál karobporral egészítettem ki, és kíváncsian kóstoltam meg.

Persze, nem mannát ittam, de két előnye is van ezen ízesítőnek: sokkal kevesebb eritritre van szükség (elég egy kiskanál vagy még az sem), illetve nem érzem még hidegen sem a tojásízt az italon. Tökéletes!

Úgyhogy amíg meg nem unom, ez lesz.

Ja, egyébként elég sok jó dolgot olvastam a karobporról, amellett, hogy a kakaó helyettesítője lehet:

– gluténmentes,

– koffeinmentes

– nincs benne theobromin

– emellett javítja az emésztést

– antioxidáns hatású

– ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag

Az lesz az igazi, ha még a belőle készített házi “csoki” is ehető lesz.