Fitten velem

A tegnap este még nem tudtam, hogy ma reggeli edzésem futás vagy otthoni funkcionális edzés lesz-e. Aztán maradtam a futás mellett, bár tegnap is ezzel kezdtem a napot.

Hát olyan is lett. Ráadásul intervallumos edzést állítottam be a runtastic applikáción. He-he! Fél perc gyors és másfél perc lassú. Még jó, hogy az app nem tud beszólni nekem, mert vagy kiröhögött volna, vagy rám pirított volna, hogy ez nem gyors!

Betonlábak. Ez jutott eszembe a teljesítményemet illetően, vagyis amilyen állapotban voltam hozzá. Hogy ez még a vasárnap hozadéka vagy a tegnapi futásé, nem tudom.

De tulajdonképpen nem bánatam meg, hogy lefutottam azt a 11,44 km-t. Mert jólesett, és egyébként sem volt hideg. Ezt pedig ki kell használni.

Ami az intervallumozást illet. Bár most a téli alapozás menne, de úgy döntöttem, hogy heti egy alkalommal beteszek egy ilyen edzést is. Már csak azért, hogy ne unjam meg a futkorászást. Hogy miért jó? Először is, talán segít gyorsulni. Másodszor pedig javíthatja a testem anyagcseréjét, energiafelhasználását.

Már írtam, hogy a funkcionális edzéseimben is szeretem, ha időre végezhetem a gyakorlatokat.

Még az óráimat is hasonló elv szerint építem fel. A gyakorlatok között átvezetés van, ami olykor egy helyben járás, step touch, side to side vagy leg curl. Nekem is jó, hogy fel tudjak készülni fejben a következő gyakorlatra, és a vendégeknek is, hogy egy picit szusszanjanak, és emellett követhető lesz számukra az edzés. Így szépen egy kis intervallumos edzést kapnak.

Mindjárt össze is állítom a ma esti edzés tervét….

Tulajdonképpen nem terveztem, hogy részt veszek az ez évi Fitt Arénán, ugyanis a legutóbbi fitnesz napot (már nem is tudom, melyiken) elég rossz érzésekkel fejeztem be. Viszont két-három hete az egyik vendégem felvetette, mi lenne, ha páran (egy autónyian) felmennénk Budapestre, és kiedzenénk magunkat.

Ám, legyen! Négyen rajtam kívül jelentkeztek is, így hát tele lett egy autó. Majd’ mindenki kinézte magának, milyen órára szeretne menni, melyik prezenter “kezei között” szeretné beszerezni a jó nagy adag izomlázat, és vasárnap reggel útra készen voltunk.

Izgalom az volt. Bár nekem kevésbé, hiszen már pár alkalommal részt vettem ilyen rendezvényen, így tudtam, mire számíthatok. Tudtam azt is, hogy a választott óráimon valószínűsíthetően kipurcantanak, de úgy voltam vele, ideje, hogy engem is megdolgoztassanak, ne csak én a vendégeimet.

Délelőtt csak egy gerinctornára (Vadász Ákos Tullió) mentünk, aminek a “soha többé hátfájás!” volt az alcíme. No, azóta is izomláztól fáj a hátam… Pedig tényleg semmi megerőltetőt nem csináltunk, csak nyújtózkodtunk állva és fekve.

Kis pihenő után jöhetett Gáspár Kata (volt aerobik oktatóm) Trendy nevű órája. Kata edzései általában kemények. Vagy csak én vagyok gyenge – még – hozzájuk. Sejtettem, hogyan fogja felépíteni ezt az óráját, mert a tavaszi Coca Cola fitnesz napon is ilyet adott elő. Viszont ez sokkal jobban tetszett. Valószínűleg újragondolta a gyakorlatokat, és szerintem, jól tette. Sokkal kerekebb és követketőbb lett.

Utána szintén egy oktatóm (Ultimate Sandbag), Farkas Katalin és társa edzésén vettem részt. Hasonló volt, mint a Katáé, viszont időre csináltuk a gyakorlatokat. Ugyanolyan gyilkos volt. De nyomtam, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy lazsáljak az oktató(i)m szeme láttára. Persze, emellett nagyon is élveztem.

Míg én itt edzettem az izmaimat (és a lelkemet), addig a vendégeim Péntek Enikő óráján izzadtak. Utána elmentek egy, a délelőttinél dinamikusabb gerinctornára. Csak pozitívan nyilatkoztak mindkét óráról.

Miután újra egyesült a csapat, belevettettük magunkat a nagyterem következő órájába, azaz Taterek Rezső edzésébe. Rezső hozta a formáját, bár nekem most egy kicsit sok volt a box, ugyanis nem érzem magam ilyen alkatnak. Sokszor úgy érzem, jobb, ha nem látom magam kívülről, mert akkor fetrengenék a röhögéstől.

No de, bizony egyre nehezebben mentek a gyakorlatok, a már kétszeresen meggyötört izmaimmal. Mert hát persze, hasonló gyakorlatokkal jött Rezsi is, mint az előző két prezenter…

Hogy ne legyen elég a jóból, egy vendégemmel bevállatuk Katus Attilát is. Ő kimondottan a lábra ment rá. Nos, azért nem adtam fel félidőben, mert akkor csak az egyik lábam lett volna megdolgoztatva, így kivártam a másik oldalt megedző részt is. Azaz végignyomtam a 40 percet.

Szerencsére a vendégeim nem szerettek volna továbbmaradni. Megmondom őszintén, már nem bírtam volna több kemény edzést megcsinálni.

Meg is lett az eredménye. Még ma is izomlázam van majd’ minden testrészemben. Egyedül a karjaimat nem érzem.

Kíváncsi voltam, hogy a négy vendégem közül hányan jelennek meg a tegnap esti edzésemen. Csak egy volt fitt (őrült?), hogy eljött. Néha ránevettem, hogy együttérzek vele, mert ez éppen nekem is fáj.

De amilyen jól dolgozik az endorfin (mint tudjuk, fájdalomcsillapító hatása is van), az edzésemet simán végignyomtam vigyorral, lelkesedéssel és örömmel. Az izomlázról teljesen el tudtam felejtkezni, és csak óra után kezdtem nyögdécselni újra.

Összességében nagyon jó buli volt, hogy így többen mentünk, és mindenki megtalálta a maga számára ideális edzést. Én mindenképpen.

Októberben 167 km-t futottam. Benne egy maratoni táv, a hivatalos első.

Azt hiszem, elég jó hónap volt.

Nem tudom, mi a gond a nyújtással. Nekem természetes, hogy lenyújtok futás vagy bármilyen edzés után. Az óráimat is legalább egy 5-10 perces lelazító, teljes testet átfogó nyújtással zárom. A vendégeim nem panaszkodnak, sőt kaptam összehasonlító visszajelzést, hogy más edzőnél nem volt olyan alapos ez a része az órának, mint nálam.

Azt hiszem, ez a nem szeretem dolog összefügghet a nem éppen hajlékonysággal. Ami nem megy az illetőnek, azt kudarcként éli meg, ezért nem is szereti csinálni. Pedig pont fordítva kellene. Azaz ha nem megy a földig hajlás nyújtott lábbal (értsd a kezei a padlót érinti ilyen-olyan mértékben), akkor gyakorolni kell rendszeresen.

Igen, ez úgy működik, mint bármi más. Ha én szeretnék egy huzamban megcsinálni 20 normál karhajlítást, akkor heti 3-4 alkalommal fekvőtámaszba vágom magam, és hajlítgatom a karjaimat. Aztán pár hét elteltével menni fog az, ami most nem. Ennyi.

Visszatérve a nyújtásra. Szerintem ugyanolyan fontos a test számára a hajlékonyságának és rugalmasságának megőrzése, javítása, mint pl. az erőnlét, állóképesség és egyéb testi képességek. Én szinte hallom az éppen nyújtott izmaim megkönnyebbült sóhaját: ah, ez isteni! Még! Még!

Majdhogynem felér egy masszázzsal! (Hallottad már azt a mondást, hogy a masszázs a lusták jógája? No, persze egy jófajta, átmozgató, megtekerő, mint a thai is.)

Nemcsak az edzések után érdemes teljes körűen nyújtó gyakorlatokat végezni, hanem, ha van rá idő a heti edzéstervben vagy szabadidő szabadul fel, üdítő tud lenni egy fél-egy órás streching is akár otthon, vagy szakember vezetésével végezve.

Én általában jógaászanákkal vegyített nyújtó gyakorlatokat végzek megcélozva a hajlékonyságom, az izmaim rugalmasságának fokozását. Az ászanák közül a kedvenceim a halasana, sarvangasana, supta-vajrasana  (nyújtó merevtartás), pascsimotasana, gerinccsavarás.

S ami a célokat illeti a nyújtást illetően. Fejembe vettem, hogy így negyven valahány évesen végre megcsinálom a spárgát. Már nem sok kell.

Tényleg semmi bajom a téli futással, még akkor sem, ha hajnalonta van a nap leghidegebb időszaka. És persze, én ilyenkor megyek róni a város utcáit.

Csak azt a sok réteget ne kellene magamra cibálni!

Ma reggel csak mínusz 1 fokot mutatott a hőmérő. Azaz még sehol sincs a hideg.

Viszont a termo futónadrág alá már felvettem az aláöltözetet. Felső testemre húztam egy sportmelltartót, felé egy ujjatlan aláöltözetet, majd egy hosszú ujjú funkcionális pólót. Erre került egy bebújós termo felső. Ha még hidegebb lesz, erre veszek még egy futókabátot (ami nem téliesített).

És természetesen a kezeimre futókesztyű, még a vékonyabb fatjából. A fagyosabb időszakban pedig a már most hordott termo biciklis kesztyűm lesz használva vagy egy sima polár.

Sapkát csak akkor teszek a fejemre, ha nedves hó hullik, egyébként termo fejpánttal védem a füleimet és a homlokomat a hidegtől.

Ebben az öltözékben csak egy-másfél kilométerig volt hűvös, aztán egész jól átmelegettem. Viszont vigyázni kell, hogy a futás végeztével 5-10 percig maradhatok kinn a hidegben pl. nyújtás céljából. Utána át lehet fagyni. Az meg ugye amiatt veszélyes, hogy az enyhe náthától a tüdőgyulladásig bármelyik betegséget össze lehet szedni.

De térjek vissza a téli futás szépségéhez! Ha sikerül napfelkete környékén (ami ritka) indulnom, és éppen tiszta az idő, akkor nagyon szép minden. A zuzmarás növényzet, az ébredező város, a napfény melegsége a hideg levegő ellentételezőjeként mind-mind élvezetesebbé teszik számomra a futást.

A hajnali sötétség pedig rejtélyesebbé varázsolja. Főleg ha van egy kis köd is. Na, de ha csupa hó minden! Az az igazi. Remélem, ezen a télen is rohangálhatok ilyen környezetben!

Nem múlhatott el a négy nap futás és funkcionális edzés nélkül.

A pihenést egy egyórás masszázzsal kezdtem. Így aznapra már nem terveztem semmilyen sportot, mozgást. Mivel általában reggel szoktam az edzéseimet csinálni, de masszázs előtt elmaradt. Ha jól emlékszem, elaludtam. Az alvás pedig nálam mostanában előbbre van, különösen a szabad napjaimon.

Szóval, futottam egyet pénteken reggel. Aszfalton, a városban 11,32 km-t.

A másik futást vasárnap délelőtt ejtettük meg ketten, a párommal. De ez már terepes volt. 400 méter szintemelkedéssel és lejtéssel. 15 és fél km gyönyörű szép időben, őszi tájon, és sárban. (A cipőmet még nem mostam ki, de ma biztosan megejtem.)

A szombati napot egy jó kis homokzsákos, saját testsúlyos, intervallumos edzéssel kezdtem. Sokszor magamnak állítom össze a gyakorlatokat, de van, hogy nagyobb ösztönző erőre van szükségem. Ilyenkor kikeresek egy-egy bodyrockos videot, ami nagyjából beleillik az elképzelésembe, és attól függően, hogy milyen hosszú, mennyi időm van, egy vagy két videót végigedzek.

Azért szeretem az intervallumos edzést, mivel az adott idő alatt annyit csinálom a gyakorlatokból, amennyit bírok, és nincs időm azon molyolni, hogy van-e erőm folytatni vagy sem. S nem mellesleg, az intervallum jelleg miatt remek anyagcserefokozó hatása is van. Meg hihetetlen változatosan össze lehet állítani egy-egy ilyen edzést.

Nos, valahogy így telt a hétvége. Ja, meg sok pihenéssel és lazítással.

Azt hiszem, ami az egyik legnehezebb a blogírásban, az a legelső poszt összehozása. Miről is szóljon? Legyen egy bemutatkozás? Vagy rögtön bele a közepébe a legtutibb témával?

Hm. Nem bonyolítom. Itt így kezdem el a bloggolás. Lényeg úgy is a folytatás lesz. Aztán majd meglátjuk.